http://dietrecipesblog.com/

Ma két hónapja, hogy belevágtam a 90 napos diétába. Először pusztán esztétikai okokból akartam fogyni, menet közben derült ki, hogy a vérnyomásom nincs rendben, úgyhogy onnantól kezdve az egészség volt a tét. Sajnos így is gyógyszer szedésére kényszerültem, de feltett szándékom, hogy 15-20 kilóval könnyebben megpróbáljam letenni a vérnyomáscsökkentőt, mert hiszem, hogy még időben vagyok, és visszafordítható a folyamat.

Az elmúlt két hónapban fogytam 6-7 kilót (kicsit ingadozik), és elkezdtem edzeni. 50-55 perces kardioedzéseket nyomok hetente háromszor, de tartok tőle, hogy süríteni fogom az edzések számát, ugyanis kifejezetten nagyon jól esik a mozgás a futópadon, biciklin és hasgépen. Tudom, ne is mondjátok... magam se hittem volna!:)

Úgyhogy nekiállok a harmadik - utolsó - hónapnak, de biztos vagyok benne, hogy a 91. napon nem fogok visszatérni a régi kerékvágásba.

A tegnapi vacsora volt ez a húsétel. Sajnos olyan éhes voltam már, hogy fotó nem tudott róla készülni, pedig szép volt a nagy halom saláta tetején felszeletelve...

Hozzávalók:

egy szelet vékonyra klopfolt pulykamell

1-2 szelet vékony sonka (selyemsonka, vagy bármilyen más jó minőségű)

1-2 szelet sajt (jó, ha valami karakteres ízűt választunk)

Elkészítés:

A pulykamellet - amit a hentessel úgy vágattam, hogy nagy szeleteket lehessen belőle készíteni) vékonyra klopfoltam, sóztam, borsoztam. Beborítottam a sonka- és sajtszeletekkel, majd szorosan feltekertem. Nagyon vékonyan megolajozott fóliára fektettem a tekercset, és szaloncukorszerűen becsomagoltam, a végeit jó alaposan lezárva. 220 fokos sütőben 20-25 percet töltött el. Amikor elkészült, kicsomagoltam a fóliából, vékonyan felszeleteltem, majd egy nagy halom vegyes (rukola, jégsaláta, meg volt benne valami piros is, de nem radicchio) salátával tálaltam. Legközelebb valami krémsajttal kenem meg, attól talán egy kicsit szaftosabb lesz, bár őszintén szólva nekem így is mennyei manna volt:)

Előljáróban elmondanám, hogy életem során gyakorlatilag minden diétát kipróbáltam már több-kevesebb sikerrel, talán a gyomorgyűrű kivételével, bár amilyen hülye vagyok, ha lenne félmillióm rá, tán még azt is... Nemrégiben jött szembe ez a GI-diéta, amiről úgy érzem, hogy végre használható, nem kampányszerű, "felhasználóbarát". A módszer lényegéről itt és itt olvashattok bővebben. Gyakorlati tanácsok pedig itt.

Hozzávalók:

friss gyümölcs (eper vagy meggy, ezek a legalacsonyabb GI-ű gyümölcsök), fagyasztott is jó

natúr joghurt

fruktóz egy kevés, ha nem elég édes az eper

egy csepp citromkivonat, egy csepp vaníliakivonat

Elkészítés:

Az alkotórészeket turmixba öntöm, forgatok rajta kettőt, majd megiszom.

És akkor most ételrecept helyett ajánlanék egy cikket mindenki figyelmébe, akit érint.

A legnagyobb királyság, én mondom! Elkészítési ideje 10 perc, még egy elfoglalt orvosnak is akad rá ideje:)

Hozzávalók:

3 tojás keményre főzve

2 evőkanál tejföl

1 púpos teáskanál majonéz (akár zsírszegény is)

1 ujjnyi póréhagyma apróra vágva,  vagy egy kis fej vöröshagyma reszelve

1 darabka rokfort sajt szétnyomkodva

Elkészítés:

Keverjük el a tejfölben a majonézt, adhatunk hozzá egy pici mustárt is. Daraboljuk bele a főtt tojást, reszeljük bele a hagymát és a rokfortot, keverjük át, majd jól záródó edényben érleljük néhány órát a hűtőben. Rozskenyérrel párját ritkítja, olyan finom, mazochisták zellerszárral ehetik:)

Ez egy ideális fehérje napra, de egyéb, szétválasztáson alapuló diétába is beilleszthető.

Hozzávalók:

50 dkg darált pulykahús

1 szelet toastkenyér (elhagyható)

1 tojás

só, bors

ízlés szerinti fűszerek, nálam most egy kevés majoranna, lestyán és fokhagymagranulátum

egy fej karfiol

egy evőkanál étkezési keményítő

2 teáskanál currypor

1,5 dl főzőtejszín

1 dkg vaj

petrezselyem

10dkg szezámmag

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedtem, és sós vízben 12-15 perc alatt puhára főztem, de ügyeltem, hogy ne főjön túl, hanem lehetőség szerint egyben maradjanak a rózsák. Amikor kész volt, leszűrtem, félretettem. A darált húsból a szokásos módon a hozzávalókkal fasírtot kevertem (ha túl híg lenne, prézlivel köthetünk még rajta), majd gombócokat formáltam a masszából, belehempergettem a szezámmagba, és nem túl forró olajon viszonylag rövid idő alatt készre sütöttem őket. Odafigyelést igényelnek, mert a szezámmag hamar képes megégni, míg a fasírtunk nyers belül. Amikor ezzel elkészültem, elkészítettem a currymártást: a vajat felmelegítettem, beleszórtam a curryt, pirítottam néhány másodpercig, majd a főzőtejszínben csomómentesre kevert keményítővel felengedtem, felforraltam, besűrítettem. Só, bors ízlés szerint került bele. A megfőtt karfiolt óvatosan, hogy ne törjön, beleforgattam a mártásba, az összevagdalt petrezselymet rászórtam, és máris kész volt az ebéd.

Nem újdonság: diétázom. A következő ételt nem azért teszem fel, mert valami kulináris csúcsot vélek megostromolni vele, hanem mert roppant egyszerűen elkészíthető, egészséges, laktató, és még ráadásul nem is hízlal. Azok a szerencsések pedig, akik nem kényszerülnek soványító kúrára (csak szólok: mindegyiküket egyesével utálom:)), bármilyen ázsiai ízvilágú húsétel mellé ehetik köretnek akár.

Hozzávalók:

egy marék rizstészta

egy marék zöldség (lehet mirelit is, a Findus termékei kiválóak, csak igen drágák):

néhány szem zöldborsó, pár karika sárgarépa, egy-két virág brokkoli, vízigesztenye, bíbcsíra, bambuszrügy, ki mit szeret, és mije van otthon

egy evőkanál szójaszósz

néhány csepp chiliszósz

Elkészítés:

A mirelit zöldségeket vékonyan kiolajozott (mire jó az olajspricni?) wokba öntöm, 7-8 perc alatt roppanósra párolom. Ezenközben egy tálba beletördelem a rizstésztát, lobogó forró vízzel leforrázom, majd szintén 6-8 perc múlva leszűröm. Amikor a zöldség jó, hozzákeverem a tésztát, ráöntöm a szójaszószt, a chiliszószt, visszafogottan megsózom, átforrósítom és tálalom.

Norman Douglas író azt mondja, hogy a curry India legnagyobb ajándéka az emberiségnek, és ezzel mélyen egyet tudok érteni. Van ugyebár a curry, mint fűszerkeverék - ennek használatával próbálták az angolok a legkisebb fáradsággal utánozni az indiai ízvilágot -, és van az a Dél-Indiából származó étel, mely gyűjtőneve sok fűszeres, nem túl sűrű lével rendelkező - többnyire - zöldségételnek. Egy ilyet mutatok most be, elkészítése nem igényel túlságosan nagy konyhai jártasságot, ám szükség van hozzá konzerv csicseriborsóra, amit bármelyik arab ételeket áruló üzletben megkaphatunk, de ha a Nagycsarnok esik inkább útba, akkor ott az alagsori Ázsia boltban hozzájutunk. Aminthogy curry pasztát is vásárolhatunk ott.

Hozzávalók:

1 evőkanál olaj

1 nagy vöröshagyma apróra vágva

1-2 gerezd zúzott fokhagyma

2 evőkanál curry mártás (akár vörös, akár zöld)

1 fej karfiol

400 gr csicseriborsó lecsöpögtetve

2 nagy burgonya kockára vágva

400 gr darabolt konzervparadicsom

1 csokor petrezselyem (még jobb a koriander, de ahhoz nehéz hozzájutni, nem is mindenki kedveli az ízét)

Elkészítés:

A karfiolt szedjük nagyobb rózsákra, és sós lében pároljuk félkeményre, majd szűrjük le. Az olajat melegítsük meg, puhítsuk meg rajta a hagymákat. Adjuk hozzá a curry mártást, melegítsük össze úgy egy percig. Ekkor adjuk bele a karfiolt, a borsót, a burgonyát és a paradicsomot. Forraljuk fel, majd lefedve 20-30 percig kis lángon főzzük, míg a burgonya meg nem puhul. Végül távolítsuk el a fedőt, és főzzük el a felesleges levet az ételről, ettől az besűrűsödik. Tálaláskor szórjuk meg petrezselyemmel.

Van nekem három barátnőm, 14 éve vagyunk együtt jóban, rosszban. Mondjuk leginkább rosszban, ugyanis ami összeismertetett minket, és ami azóta is örökös téma közöttünk, az a túlsúly. Korban 40 és 56 év között szóródunk, súlyban pedig 90 és 178 kg között. Elsősorban nekik íródik a blog, hogy segítse őket - és persze magamat is - a szétválasztáson alapuló diéta betartásában. Mindenkit szívesen látunk itt persze, aki építő hozzászólásaival segíteni akar nekünk, vagy egyszerűen csak érdeklődik a diéta iránt.